2013.04.26. Péntek – 8760. óra / 365. nap – Egy év!

Régen nem írtam ide nektek. Ez nem azért van, mert feladtam, hanem mert nem nagyon tudtam már miről írni, ugyanazokat meg nem akartam nap, mint nap. Egy év távlatából - ha röviden kéne fogalmaznom - azt mondanám, a húdenagyonjólvagyokmár érzés uralkodik el rajtam. Egészen más érzés nemdohányzónak lenni, mint füstölőnek. Az ember körül minden megváltozik. Az ízek, az illatok, az egész világ. Tele vagyok energiával és életkedvvel. A cigaretta ára a leszokásom óta folyamatosan emelkedett, de engem már nem érdekel. Kedves dohányosok! Fogalmatok sincsen, mennyire jó érzés megszabadulni attól a béklyótól, amibe az a szorongás taszít, mikor rájössz: elfogyott a cigid és a pénzed is, fizetésig pedig van még sok-sok nap. Ekkor jön a "kitől kérjek kölcsön cigire" gondolatsor. És akkor még azt mondjátok, hogy a cigaretta megnyugtat? Pont, hogy az tart folyamatos stresszben...

Főleg most, hogy január elsejétől tilos a közintézmények területén a dohányzás. Pá édes dohányzószobák, ahol olyan füst volt, hogy szobrot lehetett volna belőle faragni, mert a januári mínuszoktól jobban féltünk, mint a tüdőráktól, így inkább nem nyitottuk ki az ablakot. Mindezeknek vége már négy hónapja. Az intézmények bejáratainak öt méteres körzetében (is) tilos a dohányzás. A zsúfolt belvárosban pedig ezek az öt méterek sok helyen eléggé átfedik egymást. Így aki rá akar gyújtani, annak igen csak sétálnia kell... ugyanez a helyzet a vendéglátó iparban is.

Megmondom őszintén, ezt még így, már nemdohányzóként is öv alatti ütésnek tartottam elsőre, de aztán rájöttem: nem baj ez, jól van ez így. Amikor nemdohányzóként mentem be egy étterembe, és a nemdohányzó részlegben is füst szag volt, akkor rájöttem, hogy jó ez a szabály... amikor nemdohányzóként álltam egy villamosmegállóban, és jobbról is balról is rám fújták a füstöt, rájöttem, jól van ez így... amikor nemdohányzóként a munkahelyemen a kollégáim szájából áradó mindent átható hamutartó szagot kell szagolnom egész nap, rájövök, jól van ez így... mert amíg dohányoztam, én is annyira tudtam hangoztatni: "nekem jogom van cigizni!", de akkor még nem (annyira) értettem a másik oldal szövegét: "nekem jogom van nem szívni a te cigidet". Most már megértem. Hát jól van ez a szabály így...

Szóval, sokba kerül a cigi, és az így megspórolt pénz mind a zsebünkben marad. Nem, nem kántálok nagy szavakat. Nem tudjuk félre tenni, és összerakosgatni, mint azt mindig mondják a nemcigizők "ha ezt a pénzt mind félretetted volna, most lenne egy Ferrarid". Ez baromság, hiszen akkor minden nemdohányzónak kéne legyen már egy rohadt Ferrarija, de fogadjunk, hogy alig a 0.1%-ának van csak. Nekünk ez a pénz a gyomrunkban köt ki. Azóta sokkal jobb minőségű ételeket eszünk, és sokkal több zöldséget, gyümölcsöt.  Meg hát ugye korábban már írtunk róla, hogy a babát várunk. Bizony, aki még nem olvasta volna, most megtudhatja, hogy az éve elején belefogtunk a baba projektbe, és az rövid úton sikerhez vezetett. És hát soha jobbkor nem jöhetett volna ez a leszokás dolog, ugyanis azt már korábban megbeszéltük az asszonnyal, hogy ha előbb nem is, ha gyermeket várunk majd, akkor mindenképp letesszük a cigit. Hát mi ezt majdnem egy évvel megelőztük. :-) Szóval, így hogy első gyermekünket várjuk, duplántriplánextradurván van hova tenni a megszabadult szenvedélyünk után felhalmozódó vagyonnal... :D Tehát, sokkal több dologra jut, amire eddig nem jutott...

Összegezzük akkor:

– jobb az ízlésünk

– jobb a szaglásunk

– jobb a közérzetünk

– több az életerőnk

– több az energiánk

– jobb minőségű az étkezésünk

– több mindent megengedhetünk magunknak

– több az önbecsülésünk

– kevesebb a stressz az életünkben

Csoda hát, hogy akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk?

2013.02.06. Szerda – 6864. óra / 286. nap – Babát várunk!

Ma este pozitív lett a feleségem tesztje, ami azt jelenti, hogy gyermekáldás elé nézünk. Azt hiszem, soha egyszer sem okozott még két aprócska vonal ekkora örömet, mint a teszt csíkjai. Igen, tervezett baba. Már a tavalyi évben eldöntöttük, hogy gyermeket szeretnénk. Az elsőt. Meg is tettünk ennek érdekében minden szükséges lépést (beleértve az egészségügyieket is), majd miután eljött az idő, belevágtunk a projektbe.

Sokat lehet olvasni arról, hogy párok mennyit próbálkoznak, mire sikerül. Nekünk ehhez képest nagyon nagy szerencsénk van, mert bátran mondhatjuk, azonnal összejött. :-) Szerencsére a dohányzásról már nem kellett leszokni, hiszen ezt már jóval ezelőtt megtettük, ami mindenképpen jó, hiszen ha előbb nem is, a várandósság kezdetekor mindenképpen érdemes leszokni a cigiről.

Eddigi szokásaimat követve most sem fogok elborzasztó képeket, videókat idetenni. Nem célom az elborzasztás, az elrettentés, mert nem hiszek azok működésében. Engem is riogattak évekig kátrányban ázó tüdők és végstádiumos, 15 kg-ra lefogyott, kínok közt haldokló tüdőrákosok képeivel, videóival. A dohányosok számára nem lesz meglepő a reakcióm: HATÁSTALANUL! A szenvedélybetegségtől sújtottak működési mechanizmusa egészen más. Az ő agyuk a tudatalatti szintjén küzd az ilyen sokkoló dolgok ellen (azt kihasználva, hogy nem törvényszerűen minden dohányos végzi így), és elhiteti a beteggel, hogy vele ez úgysem fog megtörténni, mert ő más. Mert ő mellé sokat mozog, egészségesen étkezik, stb., stb., stb...

Ezért én azt mondom, hogy mindenki kezelje a maga módján a beidézett szöveget, és döntse el, mekkora kockázatot vállal, mert egy biztos: a dohányzás káros a magzatra és az anyára is.

"Nem szabad, tilos a dohányzás! Egyetlen szál cigarettát sem szabad elszívni a várandósság alatt" - mondta szakértőnk, dr. Bense Tamás gyermekorvos, aki szerint nem igaz, hogy az elvonási stressz nagyobb károkat okozhat a terhesség során, mint a nikotin, ahogy az sem, hogy a kismamák egy ilyen elv mentén, kímélő üzemmódba kapcsolva napi egy-két szálat szívnak majd kizárólag. Nagyobb a valószínűsége, hogy ha egy kismama nem képes felmérni a rá és a babára leselkedő kockázatot, akkor a napi mennyiséget nem fogja csökkenteni - az elv azonban felmentést ad majd a felelősség felvállalása alól.

Jó néhány kismama véli úgy, hogy veszélytelen az a néhány szál cigaretta, amit elvétve elszívnak a várandósság alatt. Ők valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy a dohányos kismamák babái gyakran koraszülöttként, alacsony súllyal érkeznek a világra, és a csecsemőhalandóság kockázata is magasabb azoknak a babáknak a körében, akiknek az anyukája dohányzott a terhesség alatt.

A dohányfüstnek kitett babák születésük után ráadásul jellemző módon valamilyen légúti betegséggel küzdenek - ez szinte alapbetegség a füsttel teli méhben fejlődött babáknál. E mellett azonban egy sor másik probléma is érinti őket. Ilyen az asztma, a bölcsőhalál - amelyről mára bebizonyosodott, hogy jóval gyakoribb a dohányos anyukák babáinál -, a normálisnál lassabb mozgásfejlődés, a tanulási nehézségek. Egy svájci kutatócsoport vizsgálatai pedig azt is bizonyítják, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetése és a magzati korban "benyelt" füst között van összefüggés - vagyis a magzatkorban dohányfüstnek kitett babák a későbbiek során nagyobb arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket.

Egy, az Észak-Karolinai Egyetem professzora, Joe Braun által irányított kutatás keretében újszülött csecsemők magzatszurkának összetételét vizsgálták. Kiderült, hogy a dohányzó anyukák csecsemőinek székletében kimutatható módon jelen vannak a dohányzással kapcsolatos anyagcseretermékek. Ráadásul minél többet dohányzott az anyuka, annál több égésterméket találtak a kutatók az újszülöttek székletében. A kutatás egyik legmegdöbbentőbb felfedezése volt, hogy az anyukák beszámolója saját dohányzási szokásaikat illetően minden esetben alatta maradt annak az értéknek, amelyet csecsemőjük székletéből kimutattak. Vagyis a kismamák kivétel nélkül kisebb mértékű dohányzást, kevesebb elszívott mennyiséget vallottak be, mint a valóság...

Forrás: www.life.hu

Egy biztos, mi boldogan és 79 napra az egy "éve füstmentesen" jubileumtól hoztuk meg a magunk döntését a gyermekvállalásról. És örülünk, hogy így tettük... :-)

2012.12.28. Péntek – 5804. óra / 246. nap – Füstmentes Karácsony

Ez a karácsony lett első közös dohányfüstmentes karácsonyunk, ami egyébként a családiasság jegyében telt el. Az elmúlt két évben Záhonyban laktunk. Az idei év elején költöztünk fel ismét Budapestre, majd nem sokkal rá jött ez a leszokás dolog. Na de ne menjünk vissza ennyit az időben. :-) Szóval, a karácsony a családiasság jegyében telt, mert vendégségbe érkezett a feleségem családja Záhonyból. Ennek megfelelően nagyon készültünk, sütöttünk-főztünk, sürögtünk-forogtunk, takarítottunk, bevásároltunk, fát díszítettünk... emlékszem még, régebben ilyenkor a nagy pörgésben egyik cigi a másik után vált füstté. De most nem, ez az ünnep egészen más volt. A lakás nem bűzlött a kesernyés szagú, mindent sárgára festő kátrány és nikotin elegyétől. Ebben az évben a karácsony illatai járták át a házat. A fenyőgyantáé, a frissen sült kacsáé, a töltött csirkéé, és a finom, fűszeres forralt boré... amitől igazán jó volt ez a kis családias füstmentes ünnep, az az, hogy a feleségem családja nem dohányzókból áll. Így az eddigi közös karácsonyok vagy úgy teltek, hogy mi ki-ki szaladgáltunk rágyújtani, így folyton megszakadt a beszélgetés, játék, vagy amit éppen közösen csináltunk. De ebben az évben ez egészen másképp történt. Igazán szép, hangulatos és meghitt karácsony volt az idei. Aztán elmúlt, a rokonok hazamentek, és mi ismét édes kettesben maradtunk az én imádott feleségemmel. :-)

Egyébiránt elmondhatjuk azt, amit már több korábbi bejegyzésünkben elmondtunk: egyáltalán nem hiányzik már nekünk a cigaretta. Sokkal jobb, színvonalasabb és ami fontos, egészségesebb életet élünk. Annyira nehéz már most, ilyen viszonylag kevéske idő elteltével is elképzelni, hogy volt idő, amikor a szokások rabjai voltunk, és a nikotin utáni éhségünkhöz igazítottuk az egész életünket. Ha valami, akkor ez a szokás az, ami egészen biztosan rabszolgává teszi az embert. Hihetetlennek tűnik, hogy felnőtt, ép eszű ember révén hagytuk, hogy a félórás periódusok irányítsanak minket. Régóta nem dohányoztunk már abban a térben, amiben élünk. Így minden egyes fránya cigarettáért ki kellett menni a házból. Amellett, hogy ez télen elég komikus - zokni fel, pulcsi fel, kabát fel, sapka fel, ház elé ki, cigi elszív, jó meleg házba be, sapka le, kabát le, zokni le -, még azzal is jár, hogy minden tevékenységet amit az ember a család nemdohányzó tagjaival csinált, állandóan meg kellett szakítani. A családi Activity partik, a kártyapartik, a nagy családi eszmecserék mind, mint így zajlottak. Ez pedig így utólag visszanézve elég szánalmasnak hat. Ha létezik rabszolgaság, akkor dohányosnak lenni az egyik legnagyobb rabszolgasors...

Na de ennyit erről. A lényeg, hogy ez a karácsony más volt, jobb volt, szebb volt... de mint minden, ami az ember életében jó, ez is oly hamar elrepült... de sebaj, már várjuk a következő karácsonyt, ahol ha minden jól megy, akkor már talán hármasban leszünk. Ja igen! Mert hogy az én drágámmal a gyermekvállalást tervezgetjük, így meg is beszéltük, hogy hamarosan belekezdünk a baba projektbek. :-)

2012.05.12. Szombat – 384. óra / 16. nap

Ma kb. semmivel sem vagyok jobban, mint tegnap. Annyi változás történt talán, mintha a torkomban lévő szögesdrótgubancot kicserélték volna NATO drótra – a szögesdrót egy továbbfejlesztett változata –, mert a torkom jobban vacakol, mint te jobban vacakol, mint tegnap. De ez napközben már némi enyhülést mutatott, és estére már jobb volt kicsit. Persze az ürömben az öröm, hogy ilyen állapotban egyáltalán nem jelentkezik a derágyújtanék szindróma.

2012.05.11. Péntek – 360. óra / 15. nap

Ma elmentem a tüdőszűrő leletemért. Negatív. Bár – mint tegnap írtam is – különösebben komoly aggályaim és félelmeim nem voltak ezzel kapcsolatban, de így, hogy most már biztosan tudom a negatív eredményt, sokkal jobban érzem magam. Vagyis, hogy sokkal jobban érezném, ha mára nem lenne újabb bajom. Reggel korán ébredtem, nagyon korán. Méghozzá arra, hogy az orromon nem kapok levegőt, és a garatom annyira fáj, hogy nagyon. Megfáztam. Nem kicsit. A homlokom lüktet, az orrom be van dugulva, és ha sikerül is kifújni… na mindegy… szóval akkor sárga és sűrű. A garatom egyszerre ég, szúr, kapar… nátha! A franc egye meg… épp arról dicsekszem mindenkinek, hogy frissen leszokva a cigiről mennyire jól vagyok… meg hogy tele vagyok erővel, energiával… meg milyen király a közérzetem… aztán jön a nátha és megcáfol nekem itt mindent. Most kb. úgy érzem magam, mint akinek a torkában van egy szögesdrót gubanc van, és a fejét éppen légkalapáccsal simogatják. Na de ez van… majd elmúlik, és akkor dicsekedhetek tovább, hogy milyen kemény vagyok és erős mióta nem dohányzom… addig csendben meghúzom magam.

2012.05.10. Csütörtök – 336. óra / 14. nap – 2. hét

Ez is eljött. A mai nappal lesz meg a két hét. Lehet, hogy ez viccesen hangzik, de büszke vagyok magamra, és a kitartásomra. Két hét csak tizennégy nap, de egy majdnem húsz éve dohányzó embernél ez mindenképpel elismerésre méltó teljesítmény. Aki dohányzik, és próbált már leszokni, az tudhatja, miről is beszélek. Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek tüdőszűrőre. Nincs rá különösebb okom, de csak hogy megnyugtassam magam. Utoljára akkor voltam, amikor a kötelező katonai behívómat megkaptam tizennyolc évesen. Most harmincnégy vagyok, azaz tizenhat éve voltam utoljára tüdőszűrőn. Gondoltam, ha már leszokom, és most épp olyan időszak van, hogy budapesti lakosok számára most harminc éves kor felett ingyenes – mert amúgy csak negyvenéves kor felett ingyenes – akkor elmegyek önmagam megnyugtatása céljából. Amúgy ez is érdekes volt. Az anno még évente törvény által előírt és mindenki számára (tizennyolc év felett) kötelező és ingyenes tüdőszűrés mekkora változáson ment át. Ma már nem kötelező és nem is ingyenes. A rohadt TB nem akarja fizetni gondolom. Azt a szöveget nyomják, hogy a tüdőrák előfordulása negyven éves kor alatt olyan ritka és elenyésző, hogy nem tartják indokoltnak a negyven éves kor alatt a rendszeres tüdőszűrést. Így a jelen érvényes törvény csak a negyven év felettieknek biztosítja az évente egyszeri díjmentes – TB által fizetett – nem orvosi beutalásra történő tüdőszűrést. Orvosi beutalóval – üzemorvosi nem számít ebbe bele – természetesen továbbra is ingyenes, ha megalapozott gyanú merül fel (rák, tbc), de amúgy fizetni kell érte. Mehetsz, amikor csak akarsz, ahányszor csak akarsz, de fizetni kell érte. Még akkor is, ha munkahelyi alkalmassági vizsgálat része. Ellenben van egy ilyen:

„A 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szerint a gümőkóros betegek felkutatása, illetőleg a fertőzés veszélyének elhárítása céljából a megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve a lakosság meghatározott részének vagy egyes korosztályoknak a szűrővizsgálatát rendelheti el, ha a tárgyévet megelőző évben a tuberculosis incidencia (adott időtartam alatt újonnan keletkező esetek gyakorisága) értéke a területen meghaladta a 25 százezreléket.”

Ez az az eset, amikor a fent leírtakban változás történik. És most pont egy ilyen időszak van Pest megyében:

„A Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve határozata 2011. június 3-án kelt. Ennek értelmében kötelező tüdőszűrés van érvényben Budapest főváros területén 2012. június 30-ig. A 2011. szeptember 20-án kelt határozat értelmében kötelező tüdőszűrés van érvényben Erdőkertes, Isaszeg, Pécel településeket érintően 2012. június 30-ig.”

Forrás: http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/melyik_telepuleseken_kotelezo_ujra/183368/

Szóval, ma elmentem ingyenes tüdőszűrőre, az eredmény pedig holnap reggel tízre lesz meg. Különösebb aggályaim vagy félelmeim ez ügyben nincsenek, de persze az ördög sosem alszik elven, nem lehet tudni biztosan semmit. Majd holnap reggel kiderül. Egyébiránt jól vagyok. A közérzetem napról-napra egyre jobb, és mostanában már az úgyhiányzikegystaubhogyjajdenagyon érzés is egyre ritkábban talál rám.

2012.05.09. Szerda – 312. óra / 13. nap

A mai nap is simán elment. Sok mindent a saját állapotomról nem tudok írni, mert jóformán alig mozdultam ma ki itthonról. Viszont, ígértem pár napja, hogy majd kifaggatom a feleségemet, hogy neki mi a véleménye most erről az egész cigizés / leszokás dologról. Ma megpróbáltam, de mentem vele sokra. Elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát így nem dohányozva, és örült, hogy büszke vagyok rá a kitartásáért, de ennyi kb. Többet nem tudtam vele beszélni erről. Szerinte nincs mit beszélni róla, és én amúgy is sokat beszélek most erről. Hát így jártam… azt hiszem, most abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy senkit nem érdekel, mit dumálok. Aki dohányzik, azt azért nem, mert „mit okoskodik ez itt nekem tizenhárom nap után”, aki soha nem dohányzott azt meg azért nem, mert neki halvány lila fingja sincsen – és nem is lesz, míg egyszer nem lesz függő, de persze ne legyen, ezt nem kívánom neki – arról, mit jelent dohányozni, és mit jelent leszokni. Végül pedig aki leszokott, vagy épp leszokóban van, azt meg azért nem érdekli, mert már vagy túl van rajta, és szarik rá, vagy elbukott és szégyelli, vagy épp még csak pár napja fogott neki, és nem kell neki a hegyi beszéd. Na ebben a sajátos helyzetben leledzem most a sok-sok gondolatommal, de nem adom fel. Juszt is leírom őket, hátha mégis csak érdekel valakit. De ha már ezt az ígéretet nem sikerült beváltani – hogy kifaggatom az asszonyt erről – akkor beváltok egy másikat: tegnap statisztikákat írtam, és azt ígértem, számokban leírom, ez alatt a tizenkilenc év dohányzással telt év alatt mennyi mérget vittem be a szervezetembe. A kiinduló számok így néznek ki:

19 év = 19 * 365 nap = 6935 doboz = 136.510 szál cigaretta
6935 * 385 Ft = 2.669.975 Ft
(részletezés a tegnapi bejegyzésben)

Na! Akkor innen folytatnám. Mivel a dohányos időszakom 90%-ban kék Sophianae-t szívtam, az lesz a mérvadó a számításoknál. A kék „szofi” méregtartalma:

Nikotin:               0,7  mg / szál    0,7 * 136.510 =       95557 mg =      95,557 g   (~2389 * a halálos adag)
Kátrány:                8  mg / szál       8 * 136.510 =   1092080 mg =      1,09208 kg
Szén-monoxid:     7  mg / szál       7 * 136.510 =     955570 mg =      0,95557 kg

„A nikotin valójában méreg, halálos adagja 20-60 mg. (Méreg az az anyag, amelynek viszonylag kis egyszeri adagja is a szervezetbe jutva annak pusztulását idézheti elő.) Az égő dohánylevél nikotintartalmának 30-60 %-a kerül a füstbe, ebből a dohányzás módjától függően (hányszor, mekkorákat szívunk, mennyire szívjuk le a tüdőbe a füstöt) 20-90 % szívódik fel. A felszívódott mennyiség nagymértékben függ a használt termék nikotintartalmától. Nézzük csak: egy cigaretta 2 mg-os nikotintartalmának mondjuk 50 %-a kerül a füstbe, az 1 mg, ennek mondjuk 50%-a felszívódik, az 0.5 mg cigarettánként. Akkor ötven db cigarettából már be lehet vinni egy halálos adagot.”

Na ebből mindenki kalkulálhat magának amit csak akar. Számomra igen elborzasztó az az eredmény, hogy majdnem hárommillió forintot költöttem arra, hogy egy kiló kátrányt és majdnem egy kiló szénmonoxidot – és még persze vagy 400 különböző összetevőt – juttassak a tüdőmbe, a tüdőmből a véráramba, a véráramból pedig a létfontosságú erek falába, ahol is szépen lassan lerakódik…

2012.05.08. Kedd – 288. óra / 12. nap

Ma utaztam vissza Záhonyból Budapestre. Az út közel sem volt olyan nyugodt, mint tegnap. Sikerült kifognom pont egy olyan helyet, ahol körülöttem mindenütt csupa izgő-mozgó, fészkelődő, és egyfolytában zajongó emberek ültek. Így a pihentető szunyókálás kizárva. Ráadásul velem szemben egy beszédkényszeres fickó ült. Egyfolytában beszélgetni akart, ami már önmagában is roppant mód zavart, mert én nem kívántam vele kommunikálni. De erre jött még a hab: a fickó igen csak aktív dohányos lehet, mert újai – melyekkel a cigarettát tartja feltehetőleg – teljesen el voltak színeződve a cigi füstjétől. De valami olyan erősen, hogy olyat még nem láttam. Az újai hegye, a körme, sőt még a szája széle is. Roppant mód visszataszító látvány volt. Én majdnem húsz éve dohányzom, de nekem sosem volt elszíneződve sem a kezem tőle, sem a szám széle. De mindezt még tovább fűszerezte az az áporodott kesernyés-savanykás elégett cigaretta szag, ami a ruhájából áradt. Mintha egy több hete ki nem ürített, esőtől megázott hamutartót kellett volna szagolnom. És minden alkalommal, amikor megszólalt, a dózis a tízszeresére emelkedett. Borzalmas volt. Ez annyira erős „dekkszag” volt, hogy ezt szerintem még egy aktív dohányos is érezné, nem hogy egy nem dohányzó. Nekem pedig a leszokásom zsenge kezdetén ez abszolút nem hiányzott. De jót tett! Ismét megerősödött bennem az a tudat, amiről tegnap is írtam: a cigaretta iszonyatosan undorító! Ilyenkor törnek fel bennem olyan gondolatok, hogy vajon mit „élveztem” én ebben eddig? És ha engem most kicsit kevesebb, mint két héttel leszokásom után ennyire zavar a dohányosok „aurája”, akkor vajon miért csodálkoztam azon, mikor dohányoztam, és az én „aurám” zavart másokat. Persze ilyenkor jön a megrögzött és leszokni képtelen dohányos azzal a szánalmasan gyenge érvvel, hogy: „a higiénia csodákra képes. Dezodor, fogmosás, szájspray, stb..” De ez nevetséges. Semmilyen illatszer, vagy tisztítószer nem képes elnyomni a cigi szagát. Csak, ha azt kimossák teljesen. A frissen mosott ruhának nincs cigi szaga, amíg abban rá nem gyújt valaki. A frissen és alaposan megmosott száj/fogak nem bűzlenek addig, míg rá nem gyújt az illető. Még talán a bőréből is ki tudja áztatni egy alapos, és hosszan tartó fürdőzéssel az ember a cigaretta szagát, de akkor is büdös marad, csináljon is akármit. És miért? Mert a tüdeje tele van ezzel a szaggal – az még nekem is tele van vele, és lesz is még egy ideig, de lassan tisztul, ha nincs utánpótlás -, és minden egyes kilégzéskor árad a szájából a „dekkszag”. És ez ellen – amíg dohányzik – nem tudni tenni semmit. A szájspray erre kevés. A rágógumi is kevés, hiszen a tinédzserek is rágóval próbálják anyu elől elrejteni a ház előtt elszívott cigi szagát, de hiába a rágó, ha elég közel – elég 1-1,5m – közel kerül anyuhoz, akkor anyu megérzi, ha ő maga nem dohányzik. Még akkor is sanszos, hogy megérzi, ha dohányzik. De eltértem a tárgytól nagyon… szóval iszonyú szaga volt a férfinak, és Záhonytól egészen Hajdúszoboszlóig eregette itt velem szemben – alig 1m-re tőlem – az „üde” szagokat. Eddig is komoly, és végleges volt az elhatározásom, de most, mindezek után, ha lehet, még szilárdabb és még komolyabb lett az elhatározásom. Nem hiányzik ez nekem, nem kell ez nekem... nem vagyok hajlandó ezért egy vagyont fizetni éveken át. Ja! Apropó! Egy vagyon. Ma nekiálltam kiszámolni, hogy mennyit költöttem cigire, amióta – tizenkilenc éve – dohányzom. 1993-óta dohányzom. Azóta szinte végig Sophianae-t szívtam. Hol barnát, hol kéket, de a márka mellett kitartottam. Akkoriban egy dobozhoz még 65 Ft-ért lehetett hozzájutni. Manapság már 640 Ft egy dobozzal. Átlag napi egy dobozzal fogok számolni, mert bár, amikor kezdtem, még nem szívtam annyit, de amikor évekig az építőiparban dolgoztam, akkor elment néha egy nap alatt 1,5-2 csomag is az alap nap / 1 csomag helyett, így átlagban vehetek napi egy csomagot. A cigit dobozonként 3857 Ft-al fogom számolni. Ez úgy jött ki, hogy kicsit felhúztam az átlagot az akkori és a mostani dohányárak között: (65 * 2 + 640) / 2. Miért? Mert a dohányárut egyrészt az utóbbi években többször emelték, másrészt mindig az aktuális árhoz képest emelik X%-al, ami ugye igencsak hasonlít egy sávos kamatozáshoz. Ezért nem lett volna valódi átlagár a (65 + 640) / 2. Szóval…

19 év = 19 * 365 nap = 6935 doboz = 136.510 szál cigaretta (részletezés a dőlt betűs részben)

6935 * 385 Ft = 2.669.975 Ft

Ugye 2006 előtt még egy doboz cigi 20 szál volt, 2006 után már csak 19. Így ha pontos akarok lenni, akkor ezt figyelembe kell venni a szálak kiszámolásánál.

1993-óta szívom. Az 2006-ig 13 év (4745 nap) – 4745*20 = 94.900 szál, és 2006-tól 2012-i még 6 év (2190 nap) -- 2190*19 = 41.610 szál.

Majdnem hárommillió forint… és mire költöttem?

– arra, hogy undorítóan büdös szag járja át a testemet kívül és belül…

– arra, hogy ugyanez az undorító szag járja át a lakást, amiben élek…

– arra, hogy az egészségemet károsítsam…

– arra, hogy – ahogy egyre inkább előtérbe kerülnek a nemdohányzók jogai – kiutáltassam magam a társadalomból…

– arra, hogy mindezen hatások miatt a lelkiállapotom, és az önértékelésem is komoly kárt szenvedjen…

Majdnem hárommillió forint, amit kidobtam az ablakon egy dologra, amiről szentül meg voltam győződve, hogy az nekem kell, hogy az nekem jó, hogy attól jobb vagyok, erősebb vagyok, miközben folyamatosan az ellenkezője történt velem – és mindenki mással, aki dohányzik. És akkor most merje valaki azt állítani, hogy nem szánalmas, aki dohányzik? Szánni való mindegyik. Nem azért mondom, mert leszoktam. És nem is rossz értelemben mondom, mert a cigaretta egy drog. Azaz a nikotin. Függőséget okoz fizikailag és lelkileg is, és ez olyan lassan történik, hogy mire az ember észreveszi, már régen rá van szokva. Függ tőle. A leszokás pedig nem egyszerű dolog. Direkt nem azt mondom, hogy „nem könnyű”, mert ez így nem igaz szerintem. Igen is könnyű, ha a leszokás fejben történik, és a megfelelő gondolkodásbeli változás előzi meg. A „csak, mert nincs rá pénzem”, vagy a „csak, mert épp megijedtem, hogy köhögök” és hasonló indokok eleve halva született próbálkozások lesznek, mert nincs mögötte az igaz szándék, és a dohányzásról alkotott átalakult gondolkodás. De erről majd később… Majd egy következő alkalommal valamikor – talán holnap, talán később – kiszámolom ide azt is, hogy az elmúlt tizenkilenc év alatt mennyi kátrányt, mennyi szén-monodxidot és mennyi nikotint vittem be a szervezetembe ezzel a majdnem hétezer doboz cigivel, amit azóta elszívtam, hogy túltettem magam életem első cigijén.

2012.05.07. Hétfő – 264. óra / 11. nap

A délelőtt folyamán megint előbújt egy-két alkalommal a cigaretta utáni vágy. De már nem tart sokáig. Ez a tizenegyedik nap, már nincs olyan messze a három hét. Mert ugye írtam, ennyi idő kell, hogy a szervezetből kiürüljön a nikotin… délután viszont olyan helyzetbe kerültem, amit eddig iszonyúan nehezen viseltem el cigi nélkül. Meg kellett tennem a Budapest-Záhony távolságot vonattal (négy és fél óra dög unalom). Ugyebár a vonatokon már jó ideje tilos a dohányzás, és eddig ettől mindig iszonyú szenvedés volt a négy és fél órás vonatút. Általában a vonatról való leszállást követően zsinórban szívtam el vagy három szálat. Az utat pedig végigstresszeltem, amiért meg voltam fosztva a dohányzáshoz való állampolgári jogomtól. Mivel hellyel-közzel az ilyen vonat utak mindig pont ugyanolyan egyformán unalmasak, ez most egy nagyon jó összehasonlítási alap volt a cigizős és a nem cigizős állapotom terén. Hatalmas megelégedéssel konstatáltam, hogy sokkal nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban utaztam most, és nem is tűnt olyan hosszúnak a vonatút, mint amikor állandóan az járt a fejemben, mikor gyújthatok már végre rá egy cigire… vagy kettőre. Meglepett, hogy készülődéssel – és nem unatkozással – töltött délelőtt rám jött a cigizhetnék, ellenben egy unalmas vonatúton nem. De hát ez van, mindenesetre ez egy nagyon érdekes összehasonlítás volt… és itt megint rájöttem, hogy a cigi semmi extra pluszt nem ad az embernek. Azaz ad, de semmi jót nem. Ahelyett, hogy – úgymond – megnyugtatna, inkább állandóan csak idegesít, bestresszel. Miért? Tizenegy napja egyszer sem kellett idegeskednem azért, hogy „Jaj, úristen! Mindjárt elfogy a cigim, és nincs már nyitva semmi!”, és azért sem kellett türelmetlenkednem, hogy „Na mikor gyújthatok már végre egy szálra?”. Ez utóbbi ugye megeshet vonaton ülve a megérkezést várva, munkahelyen a szünetet várva, hivatalban egy jó hosszú várakozás közben, stb., stb.. Szóval az első eset – ajajelfogyakészletemmileszvelem – kimondottan be tud pánikoltatni egy aktív dohányost. A második eset pedig – főleg most, hogy már szinte sehol sem lehet cigizni, és már dohányzó helyiségek sincsenek a munkahelyeken sem – egyre gyakrabban lesznek mindennapos események, és egy dohányos tudja jól, hogy ez igen idegtépő tud lenni. És mit ér az pár másodpercnyi (ál)felüdülés, amit a végre elszívott cigi nyújt ahhoz képest, amennyit az ember kínlódik, mire eljut odáig, hogy megkapja? Hiába… a dohányzás már nem divatos. Ötven-hatvan évvel ezelőtt vagány, sőt macsós volt cigizni egy férfinek. Ha egy férfi nem cigizett, az puhánynak számított. Ma pont fordítva van. Aki dohányzik, az gyenge, a társadalom elítéli, kiveti, aki viszont nem, az az erős. Ma már nem macsós, hanem szánalmas a cigiző ember – mondom ezt annak teljes tudatában, hogy pár nappal ezelőtt tizenkilenc évig én is pont ilyen gyenge és szánalmas alak voltam. – Na, de nagyon elkanyarodtam… érdemes tehát elgondolkodni, hogy a cigi valóban megnyugtat, vagy inkább folyamatosan stresszben tart. Ha őszintén, logikusan végiggondolja az ember, mikkel kell a huszonegyedik század Európájában szembenéznie egy dohányosnak, akkor inkább az utóbbira szavaznék: nem megnyugtat, hanem stresszben tart… nem ellazít, hanem feszültté tesz… nem felszabadít, hanem rabságba taszít…

2012.05.06. Vasárnap – 240. óra / 10. nap

Ma délután a feleségemmel elmentünk sétálni, és közben beugrottunk az egyik cimborámhoz, aki amúgy nem csak sima cimbora, hanem már több mint húsz éve a legjobb barátom. Eltöltöttünk nála két-három órát. Ő és a barátnője is dohányoznak. Napi átlag egy doboz megvan a srácnak, és amikor ott voltunk, nem volt nyitva a szoba ablak sem. Most szembesültem azzal, hogy milyen kegyetlenül büdös is ez a szar… azt hiszem, annyira már elkezdett tisztulni a szervezetem, hogy a szaglásom érzékenyebb lett. Elkezdett iszonyatosan zavarni a füst. És nem azért, mert én nem gyújthatok rá, hanem azért, mert fizikailag zavart. Most még csak a nagyobb mennyiségű cigi szaga, az éppen égő ciginek a füstje zavar, de lesz ez még rosszabb is. Korábban már voltak kudarcot vallott leszokási kísérleteim – nem is egy – némelyik pár hónapot is megélt, sőt egyszer egy évig nem szívtam. Ezzel azért nem szoktam dicsekedni és büszkélkedni, mert ez még a nagyon korai szakaszban volt, akkor még alig szívtam két-három éve, így akkor könnyű volt leszokni, mint kiderült: egy év után visszaesni is pont olyan könnyű volt. De erről majd talán máskor. Szóval voltak már kudarcot vallott hosszabb-rövidebb ideig tartó leszokási kísérleteim, és emlékszem, hogy eljön az az idő is, amikor már az úgymond „dekkszag” is zavarni fog. A hamutartóban lévő csikkek szúrósan savanykás orrfacsaróan büdös szaga. Akkor kezdem majd el üldözni a dohányosokat… de nem baj, hadd szokták, engem is üldöztek… Szóval eltöltöttünk ott pár órát. Jól eldumáltunk, és közben többször is eszembe jutott, hogy de jó, hogy én már nem dohányzom. Mert ez valóban felszabadító érzés…