Sokszor játszottam már el a gondolattal: leszokok a cigiről. De valahogy sosem volt elég erős az elhatározás ahhoz, hogy ezt néhány óránál, vagy esetleg néhány napnál tovább ki is bírjam. Sokszor előfordult már, hogy úgy feküdtem le este, hogy holnaptól nem gyújtok rá… aztán reggel, mikor felkeltem – emlékezvén esti fogadalmamra – kimentem a konyhára, öntöttem magamnak egy kávét, majd rágyújtottam azzal a megnyugtató gondolattal, hogy most biztosan sikerült volna, de miért pont ma? Majd holnaptól…
És ez így megy pár napig, majd azt mondom: ó, most olyan sok a gond, a stressz, meg a feszültség, most nem fog menni, mert a cigi legalább megnyugtat. Majd valamikor, ha rendezettebb lesz a környezet, az élet…
A leszokásról készült naplót később kezdtem el publikálni, mint ahogyan az valóban íródni kezdett volna. Az ok nem az volt, hogy nem voltam biztos magamban, és mert ciki lett volna pár nap után abbahagyni, mert most egészen biztos vagyok benne, hogy leszokok végleg. A valódi ok a késleltetett publikálásra az volt, hogy nem igazán tudtam még az elején, hogy pontosan milyen szálon és milyen formában is akarom csinálni. Azt sejtettem, hogy csak leszokás napi tapasztalt érzéseitől pár nap után dög unalmas lesz a napló, így gondolkodtam, hogy is legyen. Végül arra jutottam, hogy bár jelen napló a leszokásomnak állít emléket, de közben gondoltam megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat akár saját (jelen és korábbi), akár számtalan ismerősöm korábbi (sikeres és sikertelen) próbálkozásairól. Arra gondoltam, esetleg amit itt majd le fogok írni talán erőt, lendületet ad a kezdő lépések megtételéhez, vagy netalántán további erőt, kitartást ad a már leszokóban lévőknek. Lesznek vélemények, ötletek a folytatásban… és bizony lesznek erős kijelentések is, melyek elsőre esetleg sérthetik a dohányosokat, de biztosíthatok mindenkit, hogy nem a gyalázás a cél, és igyekszem mindig megindokolni majd a hangvételt, vagy az erős kijelentést, hiszen én magam is hosszú évekig büdös bagós voltam, hogy engedhetném meg magamnak azt a luxust, hogy úgy beszéljek a dohányzókról, mintha én magam sosem tartoztam volna közéjük. A napló szerkezete mindvégig megmarad majd: a címben dátum, nap, az órák száma / napok száma lesz majd. Később esetleg, majd lesznek alcímek is, de napi bejegyzésekben nem feltétlenül csak arról lesz szó, hogy hogyan bírtam azt a napot cigi nélkül, hiszen az majd egy idő után már egyáltalán nem fog hiányozni, és akkor majd miről írnék? Szóval lesz sok okoskodás, és lesznek tények, tévhitek, tapasztalatok, és lesznek figyelmeztetések is, mire érdemes vigyázni. Nem kívánom a blogot tematikusan szétbontani. Nem lesznek sokat mondó címmel rendelkező fejezetek, azok alatt alfejezetek. Ez nem egy könyv, hanem egy napló. Folyamatos lesz, akit érdekel, és aki komolyan fontolgatja a leszokás gondolatát, az lapozzon vissza, és kezdje elölről, ha akarja. Ha nem, hát nem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése