Régen nem írtam ide nektek. Ez nem azért van, mert feladtam, hanem mert nem nagyon tudtam már miről írni, ugyanazokat meg nem akartam nap, mint nap. Egy év távlatából - ha röviden kéne fogalmaznom - azt mondanám, a húdenagyonjólvagyokmár érzés uralkodik el rajtam. Egészen más érzés nemdohányzónak lenni, mint füstölőnek. Az ember körül minden megváltozik. Az ízek, az illatok, az egész világ. Tele vagyok energiával és életkedvvel. A cigaretta ára a leszokásom óta folyamatosan emelkedett, de engem már nem érdekel. Kedves dohányosok! Fogalmatok sincsen, mennyire jó érzés megszabadulni attól a béklyótól, amibe az a szorongás taszít, mikor rájössz: elfogyott a cigid és a pénzed is, fizetésig pedig van még sok-sok nap. Ekkor jön a "kitől kérjek kölcsön cigire" gondolatsor. És akkor még azt mondjátok, hogy a cigaretta megnyugtat? Pont, hogy az tart folyamatos stresszben...
Főleg most, hogy január elsejétől tilos a közintézmények területén a dohányzás. Pá édes dohányzószobák, ahol olyan füst volt, hogy szobrot lehetett volna belőle faragni, mert a januári mínuszoktól jobban féltünk, mint a tüdőráktól, így inkább nem nyitottuk ki az ablakot. Mindezeknek vége már négy hónapja. Az intézmények bejáratainak öt méteres körzetében (is) tilos a dohányzás. A zsúfolt belvárosban pedig ezek az öt méterek sok helyen eléggé átfedik egymást. Így aki rá akar gyújtani, annak igen csak sétálnia kell... ugyanez a helyzet a vendéglátó iparban is.
Megmondom őszintén, ezt még így, már nemdohányzóként is öv alatti ütésnek tartottam elsőre, de aztán rájöttem: nem baj ez, jól van ez így. Amikor nemdohányzóként mentem be egy étterembe, és a nemdohányzó részlegben is füst szag volt, akkor rájöttem, hogy jó ez a szabály... amikor nemdohányzóként álltam egy villamosmegállóban, és jobbról is balról is rám fújták a füstöt, rájöttem, jól van ez így... amikor nemdohányzóként a munkahelyemen a kollégáim szájából áradó mindent átható hamutartó szagot kell szagolnom egész nap, rájövök, jól van ez így... mert amíg dohányoztam, én is annyira tudtam hangoztatni: "nekem jogom van cigizni!", de akkor még nem (annyira) értettem a másik oldal szövegét: "nekem jogom van nem szívni a te cigidet". Most már megértem. Hát jól van ez a szabály így...
Szóval, sokba kerül a cigi, és az így megspórolt pénz mind a zsebünkben marad. Nem, nem kántálok nagy szavakat. Nem tudjuk félre tenni, és összerakosgatni, mint azt mindig mondják a nemcigizők "ha ezt a pénzt mind félretetted volna, most lenne egy Ferrarid". Ez baromság, hiszen akkor minden nemdohányzónak kéne legyen már egy rohadt Ferrarija, de fogadjunk, hogy alig a 0.1%-ának van csak. Nekünk ez a pénz a gyomrunkban köt ki. Azóta sokkal jobb minőségű ételeket eszünk, és sokkal több zöldséget, gyümölcsöt. Meg hát ugye korábban már írtunk róla, hogy a babát várunk. Bizony, aki még nem olvasta volna, most megtudhatja, hogy az éve elején belefogtunk a baba projektbe, és az rövid úton sikerhez vezetett. És hát soha jobbkor nem jöhetett volna ez a leszokás dolog, ugyanis azt már korábban megbeszéltük az asszonnyal, hogy ha előbb nem is, ha gyermeket várunk majd, akkor mindenképp letesszük a cigit. Hát mi ezt majdnem egy évvel megelőztük. :-) Szóval, így hogy első gyermekünket várjuk, duplántriplánextradurván van hova tenni a megszabadult szenvedélyünk után felhalmozódó vagyonnal... :D Tehát, sokkal több dologra jut, amire eddig nem jutott...
Összegezzük akkor:
– jobb az ízlésünk
– jobb a szaglásunk
– jobb a közérzetünk
– több az életerőnk
– több az energiánk
– jobb minőségű az étkezésünk
– több mindent megengedhetünk magunknak
– több az önbecsülésünk
– kevesebb a stressz az életünkben
Csoda hát, hogy akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk?
