2013.04.26. Péntek – 8760. óra / 365. nap – Egy év!

Régen nem írtam ide nektek. Ez nem azért van, mert feladtam, hanem mert nem nagyon tudtam már miről írni, ugyanazokat meg nem akartam nap, mint nap. Egy év távlatából - ha röviden kéne fogalmaznom - azt mondanám, a húdenagyonjólvagyokmár érzés uralkodik el rajtam. Egészen más érzés nemdohányzónak lenni, mint füstölőnek. Az ember körül minden megváltozik. Az ízek, az illatok, az egész világ. Tele vagyok energiával és életkedvvel. A cigaretta ára a leszokásom óta folyamatosan emelkedett, de engem már nem érdekel. Kedves dohányosok! Fogalmatok sincsen, mennyire jó érzés megszabadulni attól a béklyótól, amibe az a szorongás taszít, mikor rájössz: elfogyott a cigid és a pénzed is, fizetésig pedig van még sok-sok nap. Ekkor jön a "kitől kérjek kölcsön cigire" gondolatsor. És akkor még azt mondjátok, hogy a cigaretta megnyugtat? Pont, hogy az tart folyamatos stresszben...

Főleg most, hogy január elsejétől tilos a közintézmények területén a dohányzás. Pá édes dohányzószobák, ahol olyan füst volt, hogy szobrot lehetett volna belőle faragni, mert a januári mínuszoktól jobban féltünk, mint a tüdőráktól, így inkább nem nyitottuk ki az ablakot. Mindezeknek vége már négy hónapja. Az intézmények bejáratainak öt méteres körzetében (is) tilos a dohányzás. A zsúfolt belvárosban pedig ezek az öt méterek sok helyen eléggé átfedik egymást. Így aki rá akar gyújtani, annak igen csak sétálnia kell... ugyanez a helyzet a vendéglátó iparban is.

Megmondom őszintén, ezt még így, már nemdohányzóként is öv alatti ütésnek tartottam elsőre, de aztán rájöttem: nem baj ez, jól van ez így. Amikor nemdohányzóként mentem be egy étterembe, és a nemdohányzó részlegben is füst szag volt, akkor rájöttem, hogy jó ez a szabály... amikor nemdohányzóként álltam egy villamosmegállóban, és jobbról is balról is rám fújták a füstöt, rájöttem, jól van ez így... amikor nemdohányzóként a munkahelyemen a kollégáim szájából áradó mindent átható hamutartó szagot kell szagolnom egész nap, rájövök, jól van ez így... mert amíg dohányoztam, én is annyira tudtam hangoztatni: "nekem jogom van cigizni!", de akkor még nem (annyira) értettem a másik oldal szövegét: "nekem jogom van nem szívni a te cigidet". Most már megértem. Hát jól van ez a szabály így...

Szóval, sokba kerül a cigi, és az így megspórolt pénz mind a zsebünkben marad. Nem, nem kántálok nagy szavakat. Nem tudjuk félre tenni, és összerakosgatni, mint azt mindig mondják a nemcigizők "ha ezt a pénzt mind félretetted volna, most lenne egy Ferrarid". Ez baromság, hiszen akkor minden nemdohányzónak kéne legyen már egy rohadt Ferrarija, de fogadjunk, hogy alig a 0.1%-ának van csak. Nekünk ez a pénz a gyomrunkban köt ki. Azóta sokkal jobb minőségű ételeket eszünk, és sokkal több zöldséget, gyümölcsöt.  Meg hát ugye korábban már írtunk róla, hogy a babát várunk. Bizony, aki még nem olvasta volna, most megtudhatja, hogy az éve elején belefogtunk a baba projektbe, és az rövid úton sikerhez vezetett. És hát soha jobbkor nem jöhetett volna ez a leszokás dolog, ugyanis azt már korábban megbeszéltük az asszonnyal, hogy ha előbb nem is, ha gyermeket várunk majd, akkor mindenképp letesszük a cigit. Hát mi ezt majdnem egy évvel megelőztük. :-) Szóval, így hogy első gyermekünket várjuk, duplántriplánextradurván van hova tenni a megszabadult szenvedélyünk után felhalmozódó vagyonnal... :D Tehát, sokkal több dologra jut, amire eddig nem jutott...

Összegezzük akkor:

– jobb az ízlésünk

– jobb a szaglásunk

– jobb a közérzetünk

– több az életerőnk

– több az energiánk

– jobb minőségű az étkezésünk

– több mindent megengedhetünk magunknak

– több az önbecsülésünk

– kevesebb a stressz az életünkben

Csoda hát, hogy akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk?

2012.05.10. Csütörtök – 336. óra / 14. nap – 2. hét

Ez is eljött. A mai nappal lesz meg a két hét. Lehet, hogy ez viccesen hangzik, de büszke vagyok magamra, és a kitartásomra. Két hét csak tizennégy nap, de egy majdnem húsz éve dohányzó embernél ez mindenképpel elismerésre méltó teljesítmény. Aki dohányzik, és próbált már leszokni, az tudhatja, miről is beszélek. Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek tüdőszűrőre. Nincs rá különösebb okom, de csak hogy megnyugtassam magam. Utoljára akkor voltam, amikor a kötelező katonai behívómat megkaptam tizennyolc évesen. Most harmincnégy vagyok, azaz tizenhat éve voltam utoljára tüdőszűrőn. Gondoltam, ha már leszokom, és most épp olyan időszak van, hogy budapesti lakosok számára most harminc éves kor felett ingyenes – mert amúgy csak negyvenéves kor felett ingyenes – akkor elmegyek önmagam megnyugtatása céljából. Amúgy ez is érdekes volt. Az anno még évente törvény által előírt és mindenki számára (tizennyolc év felett) kötelező és ingyenes tüdőszűrés mekkora változáson ment át. Ma már nem kötelező és nem is ingyenes. A rohadt TB nem akarja fizetni gondolom. Azt a szöveget nyomják, hogy a tüdőrák előfordulása negyven éves kor alatt olyan ritka és elenyésző, hogy nem tartják indokoltnak a negyven éves kor alatt a rendszeres tüdőszűrést. Így a jelen érvényes törvény csak a negyven év felettieknek biztosítja az évente egyszeri díjmentes – TB által fizetett – nem orvosi beutalásra történő tüdőszűrést. Orvosi beutalóval – üzemorvosi nem számít ebbe bele – természetesen továbbra is ingyenes, ha megalapozott gyanú merül fel (rák, tbc), de amúgy fizetni kell érte. Mehetsz, amikor csak akarsz, ahányszor csak akarsz, de fizetni kell érte. Még akkor is, ha munkahelyi alkalmassági vizsgálat része. Ellenben van egy ilyen:

„A 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szerint a gümőkóros betegek felkutatása, illetőleg a fertőzés veszélyének elhárítása céljából a megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve a lakosság meghatározott részének vagy egyes korosztályoknak a szűrővizsgálatát rendelheti el, ha a tárgyévet megelőző évben a tuberculosis incidencia (adott időtartam alatt újonnan keletkező esetek gyakorisága) értéke a területen meghaladta a 25 százezreléket.”

Ez az az eset, amikor a fent leírtakban változás történik. És most pont egy ilyen időszak van Pest megyében:

„A Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve határozata 2011. június 3-án kelt. Ennek értelmében kötelező tüdőszűrés van érvényben Budapest főváros területén 2012. június 30-ig. A 2011. szeptember 20-án kelt határozat értelmében kötelező tüdőszűrés van érvényben Erdőkertes, Isaszeg, Pécel településeket érintően 2012. június 30-ig.”

Forrás: http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/melyik_telepuleseken_kotelezo_ujra/183368/

Szóval, ma elmentem ingyenes tüdőszűrőre, az eredmény pedig holnap reggel tízre lesz meg. Különösebb aggályaim vagy félelmeim ez ügyben nincsenek, de persze az ördög sosem alszik elven, nem lehet tudni biztosan semmit. Majd holnap reggel kiderül. Egyébiránt jól vagyok. A közérzetem napról-napra egyre jobb, és mostanában már az úgyhiányzikegystaubhogyjajdenagyon érzés is egyre ritkábban talál rám.

2012.04.30. Hétfő – 96. óra / 4. nap

Eljött ez a nap is. Az első dolog, ami feltűnt felkelés után, hogy alig bírok lábra állni. Nem szokta a paraszt a szántást – szokták mondani, és ez rám most kimondottan igaz volt. A tegnap még jóleső, aktív mozgás mára egy beszarokafájdalomtólhamegmozdulok érzéssé redukálódott. De sebaj, túl fogom élni ezt is. Amúgy pedig nem tudom, mondtam-e már, de újabban rászoktam a reggelizésre. Nem, ennek semmi köze a leszokáshoz. Refluxom van, és arra kell szedni gyógyszert, amit közvetlenül evés előtt kell bevenni. Ha nem eszik az ember a gyógyszer bevétele után, mintha a kukába dobta volna. Szóval emiatt minden reggel megeszek egy zsemlét közvetlenül felkelés után – még megelőzve a reggeli kávét. Ez miért érdekes? Mert én kb húsz-huszonöt éve nem reggelizem. Az első étkezésem rendszerint az ebéd. Addig már éhgyomorra általában túl vagyok legalább három kávén és vagy 7-8 szál cigin. Éljen az egészség… szóval jött ez a reflux dolog. Ez olyan visszajönagyomorsavésszétmarjagigád dolog, ami általában a nem megfelelő életmód miatt alakul ki, és komoly ellensége a rendszertelen evés, a sok kávé és a cigi. Részben emiatt döntöttem a leszokás mellett. Részben meg azért, mert már majdnem húsz (19) éve szívom ezt a szart, legalább napi egy pakli mennyiségben. Úgy döntöttem hát, egészségesebben fogok ezen túl élni. A napi 8-10 kávét már kb. két hete visszaszorítottam napi 1-2-re. Este már egyáltalán nem iszom kávét… szóval mostanában reggelizem, és ez az eddig nem megszokott reggeli cselekmény jó hatással van a leszokásomra is. Kevésbé hiányzik reggel ez első cigi. A reggel így tehát könnyen elment. A nap további részében igyekeztem kerülni az unatkozós részeket. Sajnos átlagban 2-3 óránként rám jött a dejólenneegycigi érzés, de sikerült leszerelni. Ezen kívül azt hiszem, jól vagyok. Nincsenek fizikai tüneteim így a negyedik napon sem. Ezt azért furcsállom nagyon, mert sokszor próbáltam már leszokni, volt, hogy csak pár napig bírtam, volt, hogy egy hétig is, de mindig sokkal rosszabb volt ennél már az első pár nap is. Fizikai tünetek voltak eddig a szorító mellkas (mintha elefánt ülne rajta), a koncentrálási zavar, a fejfájás, a szédelgés, az állandó idegesség. Ezek nagy része most teljesen elkerült. Lehet, hogy ez tudatalatti, nem tudom. Lehet, függnek a tünetek az elhatározás komolyságától is? Ezt sem tudom. Azt tudom csak, hogy most egészen másképp állok hozzá a leszokáshoz, mint eddig. Eddig mindig felvérteztem magam rágcsálnivalókkal: chips, popcorn, cukorkák, kekszek, csokik, rágó hegyek, stb. Eddig mindig elkerültem azokat a helyzeteket, amikor megkörnyékezhetne a kísértés: sörözés a haverokkal, kávé, dohányos közeg, stb. Ennek köszönhetően állandóan rágcsáltam, ami nem volt jó. A cukorkáktól előbb-utóbb kész volt a gyomrom. A sok chips kicsípte a számat, nyelvemet. Ha abbahagytam az evést, kellett volna a cigi… De most nem. Most minden másképp van, és bár azt hittem, így nehezebb lesz, sokkal könnyebb. A délutánt ismét a parkban töltöttük. Aktív mozgás ezúttal a betonasztalon történő ping-pong volt. Ezt követően még sétáltunk egyet a feleségemmel, beszélgettünk, közben megittam egy dobozos sört, majd fáradtan hazasétáltunk. Egy jó kis vacsora után még kártyáztunk egyet, majd egy kis TV-nézés után azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy ez a nap is füstmentesen telt.