2013.04.26. Péntek – 8760. óra / 365. nap – Egy év!

Régen nem írtam ide nektek. Ez nem azért van, mert feladtam, hanem mert nem nagyon tudtam már miről írni, ugyanazokat meg nem akartam nap, mint nap. Egy év távlatából - ha röviden kéne fogalmaznom - azt mondanám, a húdenagyonjólvagyokmár érzés uralkodik el rajtam. Egészen más érzés nemdohányzónak lenni, mint füstölőnek. Az ember körül minden megváltozik. Az ízek, az illatok, az egész világ. Tele vagyok energiával és életkedvvel. A cigaretta ára a leszokásom óta folyamatosan emelkedett, de engem már nem érdekel. Kedves dohányosok! Fogalmatok sincsen, mennyire jó érzés megszabadulni attól a béklyótól, amibe az a szorongás taszít, mikor rájössz: elfogyott a cigid és a pénzed is, fizetésig pedig van még sok-sok nap. Ekkor jön a "kitől kérjek kölcsön cigire" gondolatsor. És akkor még azt mondjátok, hogy a cigaretta megnyugtat? Pont, hogy az tart folyamatos stresszben...

Főleg most, hogy január elsejétől tilos a közintézmények területén a dohányzás. Pá édes dohányzószobák, ahol olyan füst volt, hogy szobrot lehetett volna belőle faragni, mert a januári mínuszoktól jobban féltünk, mint a tüdőráktól, így inkább nem nyitottuk ki az ablakot. Mindezeknek vége már négy hónapja. Az intézmények bejáratainak öt méteres körzetében (is) tilos a dohányzás. A zsúfolt belvárosban pedig ezek az öt méterek sok helyen eléggé átfedik egymást. Így aki rá akar gyújtani, annak igen csak sétálnia kell... ugyanez a helyzet a vendéglátó iparban is.

Megmondom őszintén, ezt még így, már nemdohányzóként is öv alatti ütésnek tartottam elsőre, de aztán rájöttem: nem baj ez, jól van ez így. Amikor nemdohányzóként mentem be egy étterembe, és a nemdohányzó részlegben is füst szag volt, akkor rájöttem, hogy jó ez a szabály... amikor nemdohányzóként álltam egy villamosmegállóban, és jobbról is balról is rám fújták a füstöt, rájöttem, jól van ez így... amikor nemdohányzóként a munkahelyemen a kollégáim szájából áradó mindent átható hamutartó szagot kell szagolnom egész nap, rájövök, jól van ez így... mert amíg dohányoztam, én is annyira tudtam hangoztatni: "nekem jogom van cigizni!", de akkor még nem (annyira) értettem a másik oldal szövegét: "nekem jogom van nem szívni a te cigidet". Most már megértem. Hát jól van ez a szabály így...

Szóval, sokba kerül a cigi, és az így megspórolt pénz mind a zsebünkben marad. Nem, nem kántálok nagy szavakat. Nem tudjuk félre tenni, és összerakosgatni, mint azt mindig mondják a nemcigizők "ha ezt a pénzt mind félretetted volna, most lenne egy Ferrarid". Ez baromság, hiszen akkor minden nemdohányzónak kéne legyen már egy rohadt Ferrarija, de fogadjunk, hogy alig a 0.1%-ának van csak. Nekünk ez a pénz a gyomrunkban köt ki. Azóta sokkal jobb minőségű ételeket eszünk, és sokkal több zöldséget, gyümölcsöt.  Meg hát ugye korábban már írtunk róla, hogy a babát várunk. Bizony, aki még nem olvasta volna, most megtudhatja, hogy az éve elején belefogtunk a baba projektbe, és az rövid úton sikerhez vezetett. És hát soha jobbkor nem jöhetett volna ez a leszokás dolog, ugyanis azt már korábban megbeszéltük az asszonnyal, hogy ha előbb nem is, ha gyermeket várunk majd, akkor mindenképp letesszük a cigit. Hát mi ezt majdnem egy évvel megelőztük. :-) Szóval, így hogy első gyermekünket várjuk, duplántriplánextradurván van hova tenni a megszabadult szenvedélyünk után felhalmozódó vagyonnal... :D Tehát, sokkal több dologra jut, amire eddig nem jutott...

Összegezzük akkor:

– jobb az ízlésünk

– jobb a szaglásunk

– jobb a közérzetünk

– több az életerőnk

– több az energiánk

– jobb minőségű az étkezésünk

– több mindent megengedhetünk magunknak

– több az önbecsülésünk

– kevesebb a stressz az életünkben

Csoda hát, hogy akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak vagyunk?

2013.02.06. Szerda – 6864. óra / 286. nap – Babát várunk!

Ma este pozitív lett a feleségem tesztje, ami azt jelenti, hogy gyermekáldás elé nézünk. Azt hiszem, soha egyszer sem okozott még két aprócska vonal ekkora örömet, mint a teszt csíkjai. Igen, tervezett baba. Már a tavalyi évben eldöntöttük, hogy gyermeket szeretnénk. Az elsőt. Meg is tettünk ennek érdekében minden szükséges lépést (beleértve az egészségügyieket is), majd miután eljött az idő, belevágtunk a projektbe.

Sokat lehet olvasni arról, hogy párok mennyit próbálkoznak, mire sikerül. Nekünk ehhez képest nagyon nagy szerencsénk van, mert bátran mondhatjuk, azonnal összejött. :-) Szerencsére a dohányzásról már nem kellett leszokni, hiszen ezt már jóval ezelőtt megtettük, ami mindenképpen jó, hiszen ha előbb nem is, a várandósság kezdetekor mindenképpen érdemes leszokni a cigiről.

Eddigi szokásaimat követve most sem fogok elborzasztó képeket, videókat idetenni. Nem célom az elborzasztás, az elrettentés, mert nem hiszek azok működésében. Engem is riogattak évekig kátrányban ázó tüdők és végstádiumos, 15 kg-ra lefogyott, kínok közt haldokló tüdőrákosok képeivel, videóival. A dohányosok számára nem lesz meglepő a reakcióm: HATÁSTALANUL! A szenvedélybetegségtől sújtottak működési mechanizmusa egészen más. Az ő agyuk a tudatalatti szintjén küzd az ilyen sokkoló dolgok ellen (azt kihasználva, hogy nem törvényszerűen minden dohányos végzi így), és elhiteti a beteggel, hogy vele ez úgysem fog megtörténni, mert ő más. Mert ő mellé sokat mozog, egészségesen étkezik, stb., stb., stb...

Ezért én azt mondom, hogy mindenki kezelje a maga módján a beidézett szöveget, és döntse el, mekkora kockázatot vállal, mert egy biztos: a dohányzás káros a magzatra és az anyára is.

"Nem szabad, tilos a dohányzás! Egyetlen szál cigarettát sem szabad elszívni a várandósság alatt" - mondta szakértőnk, dr. Bense Tamás gyermekorvos, aki szerint nem igaz, hogy az elvonási stressz nagyobb károkat okozhat a terhesség során, mint a nikotin, ahogy az sem, hogy a kismamák egy ilyen elv mentén, kímélő üzemmódba kapcsolva napi egy-két szálat szívnak majd kizárólag. Nagyobb a valószínűsége, hogy ha egy kismama nem képes felmérni a rá és a babára leselkedő kockázatot, akkor a napi mennyiséget nem fogja csökkenteni - az elv azonban felmentést ad majd a felelősség felvállalása alól.

Jó néhány kismama véli úgy, hogy veszélytelen az a néhány szál cigaretta, amit elvétve elszívnak a várandósság alatt. Ők valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy a dohányos kismamák babái gyakran koraszülöttként, alacsony súllyal érkeznek a világra, és a csecsemőhalandóság kockázata is magasabb azoknak a babáknak a körében, akiknek az anyukája dohányzott a terhesség alatt.

A dohányfüstnek kitett babák születésük után ráadásul jellemző módon valamilyen légúti betegséggel küzdenek - ez szinte alapbetegség a füsttel teli méhben fejlődött babáknál. E mellett azonban egy sor másik probléma is érinti őket. Ilyen az asztma, a bölcsőhalál - amelyről mára bebizonyosodott, hogy jóval gyakoribb a dohányos anyukák babáinál -, a normálisnál lassabb mozgásfejlődés, a tanulási nehézségek. Egy svájci kutatócsoport vizsgálatai pedig azt is bizonyítják, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetése és a magzati korban "benyelt" füst között van összefüggés - vagyis a magzatkorban dohányfüstnek kitett babák a későbbiek során nagyobb arányban követnek el erőszakos bűncselekményeket.

Egy, az Észak-Karolinai Egyetem professzora, Joe Braun által irányított kutatás keretében újszülött csecsemők magzatszurkának összetételét vizsgálták. Kiderült, hogy a dohányzó anyukák csecsemőinek székletében kimutatható módon jelen vannak a dohányzással kapcsolatos anyagcseretermékek. Ráadásul minél többet dohányzott az anyuka, annál több égésterméket találtak a kutatók az újszülöttek székletében. A kutatás egyik legmegdöbbentőbb felfedezése volt, hogy az anyukák beszámolója saját dohányzási szokásaikat illetően minden esetben alatta maradt annak az értéknek, amelyet csecsemőjük székletéből kimutattak. Vagyis a kismamák kivétel nélkül kisebb mértékű dohányzást, kevesebb elszívott mennyiséget vallottak be, mint a valóság...

Forrás: www.life.hu

Egy biztos, mi boldogan és 79 napra az egy "éve füstmentesen" jubileumtól hoztuk meg a magunk döntését a gyermekvállalásról. És örülünk, hogy így tettük... :-)

2012.12.28. Péntek – 5804. óra / 246. nap – Füstmentes Karácsony

Ez a karácsony lett első közös dohányfüstmentes karácsonyunk, ami egyébként a családiasság jegyében telt el. Az elmúlt két évben Záhonyban laktunk. Az idei év elején költöztünk fel ismét Budapestre, majd nem sokkal rá jött ez a leszokás dolog. Na de ne menjünk vissza ennyit az időben. :-) Szóval, a karácsony a családiasság jegyében telt, mert vendégségbe érkezett a feleségem családja Záhonyból. Ennek megfelelően nagyon készültünk, sütöttünk-főztünk, sürögtünk-forogtunk, takarítottunk, bevásároltunk, fát díszítettünk... emlékszem még, régebben ilyenkor a nagy pörgésben egyik cigi a másik után vált füstté. De most nem, ez az ünnep egészen más volt. A lakás nem bűzlött a kesernyés szagú, mindent sárgára festő kátrány és nikotin elegyétől. Ebben az évben a karácsony illatai járták át a házat. A fenyőgyantáé, a frissen sült kacsáé, a töltött csirkéé, és a finom, fűszeres forralt boré... amitől igazán jó volt ez a kis családias füstmentes ünnep, az az, hogy a feleségem családja nem dohányzókból áll. Így az eddigi közös karácsonyok vagy úgy teltek, hogy mi ki-ki szaladgáltunk rágyújtani, így folyton megszakadt a beszélgetés, játék, vagy amit éppen közösen csináltunk. De ebben az évben ez egészen másképp történt. Igazán szép, hangulatos és meghitt karácsony volt az idei. Aztán elmúlt, a rokonok hazamentek, és mi ismét édes kettesben maradtunk az én imádott feleségemmel. :-)

Egyébiránt elmondhatjuk azt, amit már több korábbi bejegyzésünkben elmondtunk: egyáltalán nem hiányzik már nekünk a cigaretta. Sokkal jobb, színvonalasabb és ami fontos, egészségesebb életet élünk. Annyira nehéz már most, ilyen viszonylag kevéske idő elteltével is elképzelni, hogy volt idő, amikor a szokások rabjai voltunk, és a nikotin utáni éhségünkhöz igazítottuk az egész életünket. Ha valami, akkor ez a szokás az, ami egészen biztosan rabszolgává teszi az embert. Hihetetlennek tűnik, hogy felnőtt, ép eszű ember révén hagytuk, hogy a félórás periódusok irányítsanak minket. Régóta nem dohányoztunk már abban a térben, amiben élünk. Így minden egyes fránya cigarettáért ki kellett menni a házból. Amellett, hogy ez télen elég komikus - zokni fel, pulcsi fel, kabát fel, sapka fel, ház elé ki, cigi elszív, jó meleg házba be, sapka le, kabát le, zokni le -, még azzal is jár, hogy minden tevékenységet amit az ember a család nemdohányzó tagjaival csinált, állandóan meg kellett szakítani. A családi Activity partik, a kártyapartik, a nagy családi eszmecserék mind, mint így zajlottak. Ez pedig így utólag visszanézve elég szánalmasnak hat. Ha létezik rabszolgaság, akkor dohányosnak lenni az egyik legnagyobb rabszolgasors...

Na de ennyit erről. A lényeg, hogy ez a karácsony más volt, jobb volt, szebb volt... de mint minden, ami az ember életében jó, ez is oly hamar elrepült... de sebaj, már várjuk a következő karácsonyt, ahol ha minden jól megy, akkor már talán hármasban leszünk. Ja igen! Mert hogy az én drágámmal a gyermekvállalást tervezgetjük, így meg is beszéltük, hogy hamarosan belekezdünk a baba projektbek. :-)

2012.04.29. Vasárnap – 72. óra / 3. nap

Ma reggel már sokkal nyugodtabban ébredtem. Pedig a tegnapi után fel voltam már készülve mindenre. De nem. Simán és könnyedén tudtam meginni a reggeli a kávémat is, bár a cselekvési kényszer mára is megmaradt. Gondolom ez valami tudatalatti figyelemelterelő hadművelet lehet, vagy csak a megszokott mozdulatok hiánya okozza. Fogalmam sincs. Erről sehol nem lehet olvasni. A sok kurva okos fazon csak nyomja a gombot állandóan: „a dohányzás káros” meg, hogy „a leszokás a megoldás” meg a hasonlók. De arról sehol sem írnak, min megy keresztül, aki leszokik. Nemrégiben olvastam erről egy személyes blogot. Valaki ugyanígy, ugyanebben a formában írt a leszokásának folyamatáról, ahogy én most. Tulajdonképpen tőle vettem az ötletet. Nem, nem majmolni akarom. Valóban hasznos dolognak tartom ezt, mert a dohányzásnak, vagyis az arról való leszokásnak ezt az oldalát senki sem mutatja be. Sajnos az a blog egyrészt régi, és nem tudom, meddig lesz még elérhető, másrészt megszakadt még az 1000. óra előtt. Remélem, nem adta fel a leszokást… na de vissza hozzám. Szóval erről sehol nem írnak, akik pedig leszoktak, általában túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék: kurva nehéz volt. Inkább vagánykodnak ezzel: „csak letettem, és kész!”. Ezért elhatároztam, én is leírom ez irányú tapasztalataimat, mert nem árt, ha több oldalról is meg lehet ezt is tekinteni. A sok ultraokos doki is elég sok oldalról tudja nekünk megvilágítani, hogy miért kell leszokni. Természetesen szívesen veszek bármilyen tapasztalatot, vagy véleményt. Csak kíméljetek meg a szupermenvagyoknekemnemhiányzottmikorsöröztemahaverokkalakkorsem szindrómától.  Na szóval ott tartottam, hogy folyamatos cselekvési kényszerem volt. Azt már mondták, hogy az ember ilyenkor állandóan zabálna, rágcsálna valamit, így ezt bekalkuláltam, és mivel nem vagyok hajlandó a cigaretta árának kétszeresét is elkölteni az arról való leszokásra, így eldöntöttem, hogy nem, nem fogok zabálni helyette. Ezt tartom is, nem evéssel és nem rágcsálással pótlom a cigit. Lehet emiatt van a cselekvési kényszer. De nem is baj… összejött a család. Kimentünk a szabadba, mert jó idő van. A parkban tollaslabdáztunk. Az aktív mozgás megtette hatását. A számítógép előtt gubbadáshoz szokott testem minden porcikája recsegett, ropogott, nyikorgott, és tiltakozott a megszokottnál szélesebb spektrumú mozdulatok ellen. De ettől eltekintve jó volt. Utána még sétáltunk egy nagyot, majd estére jól kifáradtam. Megérdemelt jutalmamul megittam egy doboz sört. Na ehhez kicsit hiányzott a cigi, de pont ezért tettem. Nem úgy akarok leszokni, hogy mindent elkerülök, ami dohányzási ingert válthat ki, mert előbb-utóbb ezek az ingerek úgyis utolérnek, és ha nem leszek rá felkészülve, le fognak teríteni. Így igen is megittam a söröm… és nem gyújtottam rá ma sem…