2012. május 18., péntek

2012.04.29. Vasárnap – 72. óra / 3. nap

Ma reggel már sokkal nyugodtabban ébredtem. Pedig a tegnapi után fel voltam már készülve mindenre. De nem. Simán és könnyedén tudtam meginni a reggeli a kávémat is, bár a cselekvési kényszer mára is megmaradt. Gondolom ez valami tudatalatti figyelemelterelő hadművelet lehet, vagy csak a megszokott mozdulatok hiánya okozza. Fogalmam sincs. Erről sehol nem lehet olvasni. A sok kurva okos fazon csak nyomja a gombot állandóan: „a dohányzás káros” meg, hogy „a leszokás a megoldás” meg a hasonlók. De arról sehol sem írnak, min megy keresztül, aki leszokik. Nemrégiben olvastam erről egy személyes blogot. Valaki ugyanígy, ugyanebben a formában írt a leszokásának folyamatáról, ahogy én most. Tulajdonképpen tőle vettem az ötletet. Nem, nem majmolni akarom. Valóban hasznos dolognak tartom ezt, mert a dohányzásnak, vagyis az arról való leszokásnak ezt az oldalát senki sem mutatja be. Sajnos az a blog egyrészt régi, és nem tudom, meddig lesz még elérhető, másrészt megszakadt még az 1000. óra előtt. Remélem, nem adta fel a leszokást… na de vissza hozzám. Szóval erről sehol nem írnak, akik pedig leszoktak, általában túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék: kurva nehéz volt. Inkább vagánykodnak ezzel: „csak letettem, és kész!”. Ezért elhatároztam, én is leírom ez irányú tapasztalataimat, mert nem árt, ha több oldalról is meg lehet ezt is tekinteni. A sok ultraokos doki is elég sok oldalról tudja nekünk megvilágítani, hogy miért kell leszokni. Természetesen szívesen veszek bármilyen tapasztalatot, vagy véleményt. Csak kíméljetek meg a szupermenvagyoknekemnemhiányzottmikorsöröztemahaverokkalakkorsem szindrómától.  Na szóval ott tartottam, hogy folyamatos cselekvési kényszerem volt. Azt már mondták, hogy az ember ilyenkor állandóan zabálna, rágcsálna valamit, így ezt bekalkuláltam, és mivel nem vagyok hajlandó a cigaretta árának kétszeresét is elkölteni az arról való leszokásra, így eldöntöttem, hogy nem, nem fogok zabálni helyette. Ezt tartom is, nem evéssel és nem rágcsálással pótlom a cigit. Lehet emiatt van a cselekvési kényszer. De nem is baj… összejött a család. Kimentünk a szabadba, mert jó idő van. A parkban tollaslabdáztunk. Az aktív mozgás megtette hatását. A számítógép előtt gubbadáshoz szokott testem minden porcikája recsegett, ropogott, nyikorgott, és tiltakozott a megszokottnál szélesebb spektrumú mozdulatok ellen. De ettől eltekintve jó volt. Utána még sétáltunk egy nagyot, majd estére jól kifáradtam. Megérdemelt jutalmamul megittam egy doboz sört. Na ehhez kicsit hiányzott a cigi, de pont ezért tettem. Nem úgy akarok leszokni, hogy mindent elkerülök, ami dohányzási ingert válthat ki, mert előbb-utóbb ezek az ingerek úgyis utolérnek, és ha nem leszek rá felkészülve, le fognak teríteni. Így igen is megittam a söröm… és nem gyújtottam rá ma sem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése