Eljött ez a nap is. Az első dolog, ami feltűnt felkelés után, hogy alig bírok lábra állni. Nem szokta a paraszt a szántást – szokták mondani, és ez rám most kimondottan igaz volt. A tegnap még jóleső, aktív mozgás mára egy beszarokafájdalomtólhamegmozdulok érzéssé redukálódott. De sebaj, túl fogom élni ezt is. Amúgy pedig nem tudom, mondtam-e már, de újabban rászoktam a reggelizésre. Nem, ennek semmi köze a leszokáshoz. Refluxom van, és arra kell szedni gyógyszert, amit közvetlenül evés előtt kell bevenni. Ha nem eszik az ember a gyógyszer bevétele után, mintha a kukába dobta volna. Szóval emiatt minden reggel megeszek egy zsemlét közvetlenül felkelés után – még megelőzve a reggeli kávét. Ez miért érdekes? Mert én kb húsz-huszonöt éve nem reggelizem. Az első étkezésem rendszerint az ebéd. Addig már éhgyomorra általában túl vagyok legalább három kávén és vagy 7-8 szál cigin. Éljen az egészség… szóval jött ez a reflux dolog. Ez olyan visszajönagyomorsavésszétmarjagigád dolog, ami általában a nem megfelelő életmód miatt alakul ki, és komoly ellensége a rendszertelen evés, a sok kávé és a cigi. Részben emiatt döntöttem a leszokás mellett. Részben meg azért, mert már majdnem húsz (19) éve szívom ezt a szart, legalább napi egy pakli mennyiségben. Úgy döntöttem hát, egészségesebben fogok ezen túl élni. A napi 8-10 kávét már kb. két hete visszaszorítottam napi 1-2-re. Este már egyáltalán nem iszom kávét… szóval mostanában reggelizem, és ez az eddig nem megszokott reggeli cselekmény jó hatással van a leszokásomra is. Kevésbé hiányzik reggel ez első cigi. A reggel így tehát könnyen elment. A nap további részében igyekeztem kerülni az unatkozós részeket. Sajnos átlagban 2-3 óránként rám jött a dejólenneegycigi érzés, de sikerült leszerelni. Ezen kívül azt hiszem, jól vagyok. Nincsenek fizikai tüneteim így a negyedik napon sem. Ezt azért furcsállom nagyon, mert sokszor próbáltam már leszokni, volt, hogy csak pár napig bírtam, volt, hogy egy hétig is, de mindig sokkal rosszabb volt ennél már az első pár nap is. Fizikai tünetek voltak eddig a szorító mellkas (mintha elefánt ülne rajta), a koncentrálási zavar, a fejfájás, a szédelgés, az állandó idegesség. Ezek nagy része most teljesen elkerült. Lehet, hogy ez tudatalatti, nem tudom. Lehet, függnek a tünetek az elhatározás komolyságától is? Ezt sem tudom. Azt tudom csak, hogy most egészen másképp állok hozzá a leszokáshoz, mint eddig. Eddig mindig felvérteztem magam rágcsálnivalókkal: chips, popcorn, cukorkák, kekszek, csokik, rágó hegyek, stb. Eddig mindig elkerültem azokat a helyzeteket, amikor megkörnyékezhetne a kísértés: sörözés a haverokkal, kávé, dohányos közeg, stb. Ennek köszönhetően állandóan rágcsáltam, ami nem volt jó. A cukorkáktól előbb-utóbb kész volt a gyomrom. A sok chips kicsípte a számat, nyelvemet. Ha abbahagytam az evést, kellett volna a cigi… De most nem. Most minden másképp van, és bár azt hittem, így nehezebb lesz, sokkal könnyebb. A délutánt ismét a parkban töltöttük. Aktív mozgás ezúttal a betonasztalon történő ping-pong volt. Ezt követően még sétáltunk egyet a feleségemmel, beszélgettünk, közben megittam egy dobozos sört, majd fáradtan hazasétáltunk. Egy jó kis vacsora után még kártyáztunk egyet, majd egy kis TV-nézés után azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy ez a nap is füstmentesen telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése