Reggel… ébredés… első kávé. Na ez volt a pont, amikor hiányzott a cigi. A kávé… sokszor hallottam már: „ha le akarsz szokni a cigiről, szokj le a kávéról is”. De ekkora áldozatot nem tudok hozni. Hogy egyszerre két dolog hiányától is szenvedjek… Na de elmúlt. A kávé lecsúszott, és nem gyújtottam rá. A nap további része nem volt különösképpen nehéz. Fura, mert azt hittem, az első nap falkaparós lesz, meg idegbetegeskedő. Ehhez képest nagyon lazán elment. Igaz, volt dolog is a mai napon, jönni-menni kellett, így a figyelmem el volt terelve. De akkor is, sokkal rosszabbra számítottam. De semmi extra. Nem tört rám a kellegycigidemánazonnalvagymegdölög feeling. Szóval ez a nap jó volt. Este azzal a megnyugtató tudattal fekhettem le, hogy büszke vagyok magamra. Ja igen! Órákban számolok, nem (csak) napokban. Ez olyan pszichés izé… a 24 óra jobban hangzik – többnek tűnik – mint az 1 nap. Szóval órákat fogok számolni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése