2012. május 27., vasárnap

2012.05.08. Kedd – 288. óra / 12. nap

Ma utaztam vissza Záhonyból Budapestre. Az út közel sem volt olyan nyugodt, mint tegnap. Sikerült kifognom pont egy olyan helyet, ahol körülöttem mindenütt csupa izgő-mozgó, fészkelődő, és egyfolytában zajongó emberek ültek. Így a pihentető szunyókálás kizárva. Ráadásul velem szemben egy beszédkényszeres fickó ült. Egyfolytában beszélgetni akart, ami már önmagában is roppant mód zavart, mert én nem kívántam vele kommunikálni. De erre jött még a hab: a fickó igen csak aktív dohányos lehet, mert újai – melyekkel a cigarettát tartja feltehetőleg – teljesen el voltak színeződve a cigi füstjétől. De valami olyan erősen, hogy olyat még nem láttam. Az újai hegye, a körme, sőt még a szája széle is. Roppant mód visszataszító látvány volt. Én majdnem húsz éve dohányzom, de nekem sosem volt elszíneződve sem a kezem tőle, sem a szám széle. De mindezt még tovább fűszerezte az az áporodott kesernyés-savanykás elégett cigaretta szag, ami a ruhájából áradt. Mintha egy több hete ki nem ürített, esőtől megázott hamutartót kellett volna szagolnom. És minden alkalommal, amikor megszólalt, a dózis a tízszeresére emelkedett. Borzalmas volt. Ez annyira erős „dekkszag” volt, hogy ezt szerintem még egy aktív dohányos is érezné, nem hogy egy nem dohányzó. Nekem pedig a leszokásom zsenge kezdetén ez abszolút nem hiányzott. De jót tett! Ismét megerősödött bennem az a tudat, amiről tegnap is írtam: a cigaretta iszonyatosan undorító! Ilyenkor törnek fel bennem olyan gondolatok, hogy vajon mit „élveztem” én ebben eddig? És ha engem most kicsit kevesebb, mint két héttel leszokásom után ennyire zavar a dohányosok „aurája”, akkor vajon miért csodálkoztam azon, mikor dohányoztam, és az én „aurám” zavart másokat. Persze ilyenkor jön a megrögzött és leszokni képtelen dohányos azzal a szánalmasan gyenge érvvel, hogy: „a higiénia csodákra képes. Dezodor, fogmosás, szájspray, stb..” De ez nevetséges. Semmilyen illatszer, vagy tisztítószer nem képes elnyomni a cigi szagát. Csak, ha azt kimossák teljesen. A frissen mosott ruhának nincs cigi szaga, amíg abban rá nem gyújt valaki. A frissen és alaposan megmosott száj/fogak nem bűzlenek addig, míg rá nem gyújt az illető. Még talán a bőréből is ki tudja áztatni egy alapos, és hosszan tartó fürdőzéssel az ember a cigaretta szagát, de akkor is büdös marad, csináljon is akármit. És miért? Mert a tüdeje tele van ezzel a szaggal – az még nekem is tele van vele, és lesz is még egy ideig, de lassan tisztul, ha nincs utánpótlás -, és minden egyes kilégzéskor árad a szájából a „dekkszag”. És ez ellen – amíg dohányzik – nem tudni tenni semmit. A szájspray erre kevés. A rágógumi is kevés, hiszen a tinédzserek is rágóval próbálják anyu elől elrejteni a ház előtt elszívott cigi szagát, de hiába a rágó, ha elég közel – elég 1-1,5m – közel kerül anyuhoz, akkor anyu megérzi, ha ő maga nem dohányzik. Még akkor is sanszos, hogy megérzi, ha dohányzik. De eltértem a tárgytól nagyon… szóval iszonyú szaga volt a férfinak, és Záhonytól egészen Hajdúszoboszlóig eregette itt velem szemben – alig 1m-re tőlem – az „üde” szagokat. Eddig is komoly, és végleges volt az elhatározásom, de most, mindezek után, ha lehet, még szilárdabb és még komolyabb lett az elhatározásom. Nem hiányzik ez nekem, nem kell ez nekem... nem vagyok hajlandó ezért egy vagyont fizetni éveken át. Ja! Apropó! Egy vagyon. Ma nekiálltam kiszámolni, hogy mennyit költöttem cigire, amióta – tizenkilenc éve – dohányzom. 1993-óta dohányzom. Azóta szinte végig Sophianae-t szívtam. Hol barnát, hol kéket, de a márka mellett kitartottam. Akkoriban egy dobozhoz még 65 Ft-ért lehetett hozzájutni. Manapság már 640 Ft egy dobozzal. Átlag napi egy dobozzal fogok számolni, mert bár, amikor kezdtem, még nem szívtam annyit, de amikor évekig az építőiparban dolgoztam, akkor elment néha egy nap alatt 1,5-2 csomag is az alap nap / 1 csomag helyett, így átlagban vehetek napi egy csomagot. A cigit dobozonként 3857 Ft-al fogom számolni. Ez úgy jött ki, hogy kicsit felhúztam az átlagot az akkori és a mostani dohányárak között: (65 * 2 + 640) / 2. Miért? Mert a dohányárut egyrészt az utóbbi években többször emelték, másrészt mindig az aktuális árhoz képest emelik X%-al, ami ugye igencsak hasonlít egy sávos kamatozáshoz. Ezért nem lett volna valódi átlagár a (65 + 640) / 2. Szóval…


19 év = 19 * 365 nap = 6935 doboz = 136.510 szál cigaretta (részletezés a dőlt betűs részben)
6935 * 385 Ft = 2.669.975 Ft
Ugye 2006 előtt még egy doboz cigi 20 szál volt, 2006 után már csak 19. Így ha pontos akarok lenni, akkor ezt figyelembe kell venni a szálak kiszámolásánál.
1993-óta szívom. Az 2006-ig 13 év (4745 nap) – 4745*20 = 94.900 szál, és 2006-tól 2012-i még 6 év (2190 nap) -- 2190*19 = 41.610 szál.

Majdnem hárommillió forint… és mire költöttem?

– arra, hogy undorítóan büdös szag járja át a testemet kívül és belül…
– arra, hogy ugyanez az undorító szag járja át a lakást, amiben élek…
– arra, hogy az egészségemet károsítsam…
– arra, hogy – ahogy egyre inkább előtérbe kerülnek a nemdohányzók jogai – kiutáltassam magam a társadalomból…
– arra, hogy mindezen hatások miatt a lelkiállapotom, és az önértékelésem is komoly kárt szenvedjen…

Majdnem hárommillió forint, amit kidobtam az ablakon egy dologra, amiről szentül meg voltam győződve, hogy az nekem kell, hogy az nekem jó, hogy attól jobb vagyok, erősebb vagyok, miközben folyamatosan az ellenkezője történt velem – és mindenki mással, aki dohányzik. És akkor most merje valaki azt állítani, hogy nem szánalmas, aki dohányzik? Szánni való mindegyik. Nem azért mondom, mert leszoktam. És nem is rossz értelemben mondom, mert a cigaretta egy drog. Azaz a nikotin. Függőséget okoz fizikailag és lelkileg is, és ez olyan lassan történik, hogy mire az ember észreveszi, már régen rá van szokva. Függ tőle. A leszokás pedig nem egyszerű dolog. Direkt nem azt mondom, hogy „nem könnyű”, mert ez így nem igaz szerintem. Igen is könnyű, ha a leszokás fejben történik, és a megfelelő gondolkodásbeli változás előzi meg. A „csak, mert nincs rá pénzem”, vagy a „csak, mert épp megijedtem, hogy köhögök” és hasonló indokok eleve halva született próbálkozások lesznek, mert nincs mögötte az igaz szándék, és a dohányzásról alkotott átalakult gondolkodás. De erről majd később… Majd egy következő alkalommal valamikor – talán holnap, talán később – kiszámolom ide azt is, hogy az elmúlt tizenkilenc év alatt mennyi kátrányt, mennyi szén-monodxidot és mennyi nikotint vittem be a szervezetembe ezzel a majdnem hétezer doboz cigivel, amit azóta elszívtam, hogy túltettem magam életem első cigijén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése